Módszer, esettanulmányok

Áthangolás – módszer, esettanulmányok

Az áthangolás megszületésének története

athangolas-tortenete-marton-jo-ferenc-bak-hajnalka-maria

A gyakorlatunkból felhalmozott tudásunk és tapasztalatunk azt mutatta, hogy minden ember annyira egyedi, hogy ugyanazon módszer is mindenkire máshogy hat, így minden egyes ember teljesen egyénre szabott módszereket, illetve azok kombinációját igényli.

Ebből született meg az áthangolás azon alapelve, hogy minden kliensnek teljesen egyedileg felmérjük, hogy mi hat rá a legelőnyösebben, majd ez alapján kezdjük meg a közös munkát.

Egy tünetnek különféle okai lehetnek, és egy károsító ok működése megjelenhet többféle tünetben is. Egy többszörösen összetett rendszer működésén többnyire csak többféle módszer kombinációjával lehet változtatni.

A feltétlen hatékonyság mellett – ami alapvető követelmény volt – néhány további szempont a módszerek megválasztásában és alkalmazásában hogy:

  • célzottan lehessen alkalmazni, egy konkrét állapotra vagy folyamatra,
  • csak annyi változást okozzon, amennyi szükséges és elégséges,
  • biztosan előrelátható-kiszámítható legyen a hatása, az eredménye,
  • ne legyenek kellemetlen “mellékes-járulékos” hatásai, és egyáltalán ne legyenek hátrányos hatásai semmilyen területen,
  • minél gyengédebb legyen, “pillanatnyi” testi-lelki fájdalmak nélkül,
  • a kliens pontosan értse, hogy mi történik az eljárás során,
  • a kliens szabadon eldönthesse, hogy milyen változásokat akar, és mit nem.

Úgy gondoljuk, hogy feltétlen tisztelettel és körültekintéssel kell az ember bonyolultságához viszonyulnunk.

Az áthangolás előnyei

  • Rendkívül gyors és hatékony. A problémák eredendő okához nyúl, nem tünetet kezel.
  • A kedvező hatás végleges. Mivel a problémák gyökeréhez nyúlunk, annak végleges megoldása után a tünetek később nem térnek vissza, további áthangolás nem szükséges.
  • Az áthangolás rendkívül szelíd, mégis eredményesebb a hagyományos eljárásoknál. Nem „szétszed” majd újra összerak – évek alatt –, hanem finoman hangol.
  • Nem igényel külön felkészülést, rákészülést.
  • Az áthangolásnak nincs és nem is lehetséges semmilyen negatív mellékhatása (vesd össze a gyógyszerezéssel).

Bővebben az áthangolás tudományos hátteréről itt olvashatsz »

Az áthangolás menete

Egyéni, személyes munkát végzünk.

Az áthangolás területének kiválasztása

Az áthangolás területét és célját mindig a kliens határozza meg.

“Csak Te tudhatod legjobban, hogy mire van szükséged.” Niszargadata Maharadzs

“Te tudod legjobban mi az, amire vágysz.” Szókratész

Mi csak megkérdezzük, hogy: “mit szeretne megváltoztatni?”, “mire irányuljon az áthangolás?”.

Az áthangolás elindítása

az-athangolas-menete-01Az áthangolás folyamata egy rövid indító beszélgetéssel kezdődik.

Szükség esetén segítünk behatárolni, illetve meghatározni a probléma gyökerét beszélgetéses, illetve teszteléses módszerrel egyaránt. Itt azt is ki tudjuk mérni, hogy minek a megoldása segítené legjobban a kliens életét.

 

Az áthangolás során végig együttműködésben dolgozunk, amely folyamat célja, hogy:

  • a probléma okát megszüntessük / megváltoztassuk,
  • a magunk működését magabiztosan tudjuk irányítani, bármilyen helyzetben.

 

az-athangolas-menete-02A közös munka során reflexiós / speciális gyakorlatokat végzünk, és speciális hangmintákkal is dolgozunk, amelyek hangzása, rezgése pontosan behangol egy-egy „gondolati lépést”.

Ezek rövid, egy-két perces szelíd, de egyedi hangzású hangminták. Nyilván már hallottál róla illetve tapasztaltad is, hogy a lassú mély hangzású zene nyugtató hatású, vagy hogy tudományos kísérletek igazolták, hogy Mozart zenéinek hatására jobb eredményekkel, nagyobb teljesítménnyel dolgoztak az emberek. Ez is ugyanezen az elven alapul.

az-athangolas-menete-03

Az áthangolás időtartama

Az áthangolás során egy kiválasztott működést megváltoztatunk. Egy alkalom 1-1,5 óra, rászánjuk az időt. Számunkra a kliens által felvázolt ügy megoldása az elsődleges, azt „mérjük” és nem az eltelt időt. Az áthangolás rendezett folyamatában a kiválasztott területen a változás egyszerűen történik meg.

Az elért hatás megerősítése

A házi feladatok (amelyek nagyon egyszerűek) erősítik és stabilizálják az új működési állapotot. Ez ugyanolyan fontos, mint a közösen végzet munka. Az áthangolás során a pozitív változások útjában álló akadályok megszűntetése megtörténik. A házi feladat elősegíti, mederben tartja az új, hasznosabb működés szokássá válását, beépülését. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy mag kicsirázik, előbújik a föld alól, és azt védeni, óvni kell, míg megerősödik.

Az áthangolásnak van egy – igen intenzív, felszabadító – azonnali hatása, majd egy beépülési szakasza. Amikor beszélni tanultunk, vajon mikor mondták rólunk, hogy ez a gyermek “már jól beszél”? Hányadik mondatunk után? Nem emlékeznek, mert a képességek fejlődésében éles határvonal nincs. Ehhez hasonlóan az áthangolás folyamatának vége is az a felismerés, hogy: “ahá, ez az, amit akartam”.

Az eredmény végleges, tehát ha egy ügy megoldódott, azzal többet nem kell foglalkozni.

Miket oldhatok meg áthangolással? »

Áthangolás – esettanulmányok

Egy, csak egy nő van talpon e vidéken?

Angéla

Ajtómon egy platinaszőke, nagyon kedves, rendkívül csinos angyal lépett be. Megtudtam, hogy húszas éveinek második felében jár, több nyelven beszél, külföldön tanul, sokat utazik. Amiatt keresett meg, hogy a párkapcsolatában fellépő viharokat szeretné megérteni, kezelni és lecsitítani.

Történetéből kiderült, hogy a párja egy jól menő cég felsővezetője, ahol együtt dolgoznak. Ez több olyan konfliktushelyzetet teremt, amikor összekeverednek a magánkapcsolatok szálai és a cégügyek.

Igen gyakran fordul elő, hogy nem tudja függetleníteni magát a párkapcsolatuktól, emiatt viharos veszekedések törnek ki a munkahelyen közöttük és ez kihat a kapcsolatukra is. Egymáshoz való viszonyuk szakítások és kibékülések sorozataként volt jellemezhető.

Kértem, hogy meséljen róla, hogyan zajlanak az olyan beszélgetések, helyzetek, melyekben ezek a szituációk megnyilvánulnak. Kiderült, hogy Angéla egy olyan cégnél dolgozik, ahol rajta kívül csak férfiak dolgoznak, egy főleg férfiakat foglalkoztató iparági területen, ahol állandóan bizonyítania kell a rátermettségét. Ezért sokat tanul és küzd a helyzetekkel. Munkahelyi értekezleteken úgy érzi, sokkal többet kell felmutatnia, bizonyítania, mint kollégáinak. Amikor a főnöke (aki a privát életben a párja) megkérdez tőle valamit a munkájával kapcsolatban, akkor nem tud megfelelően válaszolni, teljesíteni.

Megtudtam tőle, hogy az a terület, amit ő képvisel, teljesen új a cégnél, nincs akitől segítséget kérhetne. Mindent neki kell önállóan kitalálni, megvalósítani, egyedül kell az eredményekért megküzdenie. Esetenként segítségért fordult főnökéhez ez ügyben, de ő elhárítja, arra hivatkozik, hogy neki más feladata van a cégnél. Teljesen magára maradottnak, kiszolgáltatottnak, sebzettnek érzi magát, „senki nem támogatja, nem szereti”. Szívében mély fájdalommal tekint arra az emberre, akit szeret, mivel nem érti, hogy egy ember hogyan lehet ennyire különböző a munkahelyen és a magánéletben. Állandó nyugtalanságban és feszültségben telt az élete. Ezt a helyzetet szeretné megszüntetni, és a párkapcsolatát boldoggá tenni.

Gyermekkoráról úgy mesélt, hogy szigorú nevelésben részesült, ahol nagyon gyakran ítélkeztek felette, ha nem volt kiváló a teljesítménye. Édesapja volt a családfő náluk, aki anyagilag jómódot teremtett a családnak. Ez inspirálta mindig a kiváló tanulási teljesítményekre, és emiatt választott olyan szakmát is, ahol meg tudja mutatni kiválóságát.

Az állandó megfelelési kényszer egyre jobban felemésztette életerejét, energiáit. Kiderült, hogy ez még a legintimebb kapcsolatára is kihat, mert nem okoz örömet neki az intim együttlét.

Az áthangolások alkalmával felgöngyölítettük a gyermekkorában megélt traumatikus, bántalmazó helyzeteket. Ilyen volt például, amikor egyszer nyolc éves korában egy uszodában szexuálisan zaklatta egy felnőtt férfi, aki fizikailag ugyan nem bántalmazta, de lelkileg mély sebet ejtett benne. Ahogy visszaemlékezett az esetre, még mindig félelmes érzések ébredtek benne. Megbeszéltük, hogy az ilyen és ehhez hasonló események befolyásolhatják felnőtt életünket. Az áthangolással megszabadult a fájó, félelmetes érzésektől, végleg elengedte őket.

Amikor legközelebb találkoztunk, Angéla beszámolt az életében történt változásokról. Sikeres szakmai vizsgákat tett le külföldön, amivel kivívta kollégái elismerését. Főnöke megbízta egy fontos külföldi üzlet lebonyolításával, ami büszkeséggel töltötte el. A magánélete sokkal nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá vált.

 

A fájdalom elengedése olyan, mint amikor a háborgó tenger kisimul

László

Szőkésbarna, hullámos hajú, sugárzó kékszemű, közepes magasságú, életének közepén járó úr keresett meg egy korareggeli időpontban. Amikor elkezdett mesélni magáról, kiderült, hogy kimagasló intelligenciájú, sok élettapasztalattal rendelkező, kiegyensúlyozott, céltudatos emberrel találkoztam, akinek egész országot érintő hatalmas tervei vannak, és olyan megoldásokat keres, amelyek növelik a hatékonyságát és emelik a tudatossági szintjét.

Az áthangolások során feltérképeztük azokat a területeket, ahol belső akadályok voltak céljai elérésében. Közel másfél órás közös munkánk végeredményeként úgy fogalmazott, hogy most magabiztosabbnak érzi magát és bátran megy ki az élet küzdőterére.

Otthoni házi feladatként olyan gyakorlatokat kapott, amivel megerősíthette, fenntarthatta az első alkalommal elért eredményt.

Legközelebbi találkozásunkkor azt éreztem, hogy nemcsak az önbizalma nőtt, hanem nagyobb lett a bizalma az áthangolással szemben is. Ő is megerősítette, hogy az elmúlt időszakban sokkal nyugodtabban tárgyalt a nehéz üzleti partnerekkel, magasabb lett az önbizalma, sikerei növekedtek a cégnél, ahol vezetőként dolgozik.

Ezután feltárta előttem azt az óriási tervét, hogy van egy termék, amivel az egész ország élőkörnyezete sokkal tisztább lesz, és így az emberek is egészségesebbek lesznek. Nagy erővel dolgozik ennek a Magyarországon való bevezetésén és elterjesztésén, de sok ellenzője is akad, akiknek más érdekei vannak. Áthangolási programunk a hatékony kommunikáció, testbeszéd és érzelmek kifejezésének területére irányult. Amikor a gyerekkoráról mesélt nekem, kiderült számomra, hogy az érzelmei kifejezésében van szüksége az áthangolásra. Láttam rajta, hogy eredetileg jó kommunikációs képességgel rendelkezik, de valami ezt blokkolja. Tudtam, hogy nagyon hatékonyan fog tudni kommunikálni, érvelni, tárgyalni, ha ezt a képességét felszabadítjuk a blokkoló hatások alól.

A következő áthangolás alkalmával László beszámolt a sikereiről, arról hogy az elmúlt időszakban már részben használatba kerültek a termékek, amelyek bevezetésén dolgozik. Ekkor megosztotta velem a következő nagy projektjét, és annak sikeres megvalósítására irányítottuk az áthangolást. Beszélgetésünk kezdetén kiderült, hogy van benne egy elfojtott, eltemetett érzelemcsomag, amit már közel húsz éve rejteget maga előtt is. Nem tudta, nem is sejtette, hogy ennek elfojtása, elnyomása óriási energiákat von el tőle mely akár megakadályozhatja az üzleti sikereit is. Úgy mesélt erről, hogy „már úgysem lehet visszacsinálni a dolgokat”, nem lehet az életbe visszahozni a szeretett személyt, aki meghalt, ezért ne foglalkozzunk ezzel.

Az elnyomott érzelmi vulkán ekkor már nem bírta a nyomást és kitört. László elkezdett mesélni a húsz éve meghalt nagyon szeretett testvéréről, akinek betegségén nem tudtak segíteni az orvosok. Ezt az élettől való igazságtalanságot nem tudta elfogadni, megérteni azóta sem. Intelligenciájával felfogta, hogy megtörtént a testvérével ez az igazságtalanság, de érzelmeiben cipelte az elvesztésétől érzett fájdalmat, gyászt, és nem beszélt róla senkinek sem.

Későbbi találkozónkon Lászlóval mind a ketten azt tapasztaltuk, hogy ezzel az érzelemmel még további áthangolásokra van szükség és foglalkoznunk kell vele, mert még mindig mély fájdalomként van jelen az életében. Megosztotta velem, hogy a házi feladatot is igen nehéz volt elkészítenie, mert ismét szembesülnie kellett azokkal az érzésekkel, fájdalmakkal, amit a testvére elvesztése jelentett.
Megbeszéltük, hogy az életéből hiányzó személy érzelmi elengedése ahhoz hasonló, mint amikor a háborogva hullámzó víz kisimul, vagyis adjon magának időt.

Azóta a család egyik közeli tagjától értesültem róla, hogy László élete harmonikussá vált, boldog családi élete van, üzleti sikerei pedig egyre gyakoribbak.

 

Valóban csak az idő gyógyítja meg az összetört szívet?

Gábor

Harminc körüli, csinos, jól öltözött fiatalember kopogtatott az ajtómon. Mire leült a székre láttam, hogy nagyon szomorú az arca, de ő mégis mosolyt erőltetett rá és úgy mesélt magáról.

Beszélgetésünkből lassan bontakozott ki, hogy valójában egy nagy szerelmi csalódás érte.

Emiatt keresett fel, mert szeretne változtatni az életén, és a fájdalmas szakítás érzéseitől szeretne megszabadulni.

A lány, akit szeretett, nem viszonozta érzéseit úgy, mint amire ő számított. Nagy terveket szőtt a közös életükről és arról, hogy mit fognak együtt csinálni, és az milyen csodás lesz. Amikor összeköltöztek néhány hétre, kiderült, hogy az álmai, tervei nem találkoztak a lány kapcsolatukat érintő elképzeléseivel. Sőt, a lány többször mondott megalázó dolgokat az együttélésük folyamán, ami őt nagyon mélyen megbántotta. Életüket úgy folytatták, hogy szétköltöztek és kapcsolatukat megszakították.

Gábor fájdalommal, mély belső csalódással lépett ki ebből a kapcsolatból. Több hónapja küzdött ennek a csalódásnak a belső feldolgozásával, amikor találkozott egy régi barátjával, akinek mesélt erről. Ekkor említette meg neki a barátja az áthangolás módszerét, és biztatta, hogy vegye igénybe. Már az első alkalommal olyan tapasztalatokat élt át az áthangolás során, hogy még aznap este lelkes e-mailben ujjongott a barátjának arról, hogy a több hónapos gyötrő érzésektől végre megszabadult!

Ezután még kétszer találkoztunk. Az áthangolások a volt barátnőjéhez történő, a továbblépést akadályozó kötődésének feltárására, és az ezt kiváltó, a mélyben rejtőző belső tudatalatti okokra irányultak.

A következő alkalommal visszamentünk életútjának korai gyerekkori szakaszába és ránéztünk édesanyjával való kapcsolatára. Itt találtunk néhány olyan gyermekkori sérülést, szeretethiányt, testvérféltékenységet, amik kihatottak a párkapcsolataira is. Megszüntettük az édesanyja és közte lévő egészségtelen függőségeket, sértődéseket. Energikusan és vidáman indult haza.

Gábor jelenleg hétvégenként tánciskolába jár, és felszabadultan udvarol, flörtöl a lányokkal.

 

Szabadulás a fóbiák fogságából

Anna

Közepes termetű, életének közepén járó, szőke, határozott asszony. Azzal keresett fel, hogy amikor vezetői beszámolókat kell tartania a munkahelyén, akkor „egy nagy félelem tör rá”. Izzadni kezd, gombócot érez a torkában és alig tud megszólalni. Elmondta még, hogy emiatt nem tud megfelelően érvelni és a vitás helyzetekben konstruktívan kommunikálni. Még a vérnyomása is magasabb lett a normál értéknél. Az áthangolás első alkalmát erre a területre fókuszáltuk, és amikor két óra után távozott, érezte, hogy belsőleg felszabadult a feszültségeitől és sokkal magabiztosabb lett.

Második alkalommal megkérdeztem, hogy mit tapasztalt az elmúlt időben a munkahelyén. Elmesélte, hogy teljesen fesztelenül tartotta meg a negyedéves munkahelyi értekezletet, és megszűntek a régebben fellépő tünetei, a vérnyomása is normalizálódott. Megtudtam, hogy a cégnél új igazgatót neveztek ki. Emiatt is aggódott, hogy sikerül-e feszültség nélkül kiépíteni vele a kapcsolatot. Ez alkalommal az áthangolás a feszültségmentes, de tiszteletet kiváltó fellépésre irányult.

Harmadik alkalommal kiderült, hogy életét úgy rendezte be, hogy ne kelljen mély vízbe mennie, mert bár tud úszni, fél a víztől. Ezen túlmenően még fél a kutyáktól és attól is, hogy este egyedül menjen haza a sötétben. Áthangolásunk ekkor a félelmeire, fóbiáira irányult.

Kiderült, hogy a szülei, akik vidéken élnek még mindig beleszólnak az életébe. Állandóan faggatják, hogy hogyan él, mit csinál, és kérés nélkül megmondják, hogy mit tegyen. Ő pedig mindig udvarias, jól nevelt kislányként soha nem tudott nemet mondani nekik. Megbeszéltük, hogy ezen a területen vegye át az életének a vezetését. Köszönje meg a szüleinek, hogy ennyire gondoskodóak voltak, de most már önállóan fogja irányítani a saját életét. Házi feladatként kapta, hogy írjon egy élettervet élete legnagyobb vágya alapján.

Amikor legközelebb jött, annyira sok jó tapasztalatot élt át az eltelt idő alatt, hogy rájött még mi mindenen szeretne változtatni. Kiderült, hogy mélységiszonya van, fáradékonyságban telnek napjai, illetve szakmai továbbképző vizsgákra készül, és ott is szeretne hatékonyabb lenni, sokkal sikeresebben vizsgázni. A következő három áthangolásokon ezekre a területekre irányult a munkánk.

A hatodik alkalmon egy vidám, kiegyensúlyozott, sikeres, magabiztos nő ült velem szemben, aki elmesélte, hogy mennyire sikeresek lettek a szakmai vizsgái. Teljesen elmúlt a mélységiszonya, és amikor hétvégén a családdal elmentek az uszodába, bement a mélyvízbe és úszott néhány hosszt. A férje aggódva kiabált be a padról a medencébe:

– Anyukám, te félsz a víztől, gyere ki gyorsan!

Mire ő nevetve válaszolt:

– Az már a múlté! Én már teljesen biztonságosan mozgok a medencében és nem félek soha többé a mély víztől.

Örömmel újságolta, hogy az esti kocogások alkalmával, amikor kutyák szaladnak hozzá, már inkább barátkozik velük, megszólítja őket és nem fél tőlük, majd elmondta, hogy azóta is mesél rólunk mindenkinek, többek között azt, hogy mikor nyaranta a tengerben úszik és élvezi a tenger hűs habjaiban az úszás örömét, hálával és köszönettel gondol rám.

 

A lesújtó tehetetlenségtől a szabadságig

Borbála

Negyvenes éveiben járó cégvezető, művelt, okos, intelligens, éretten vonzó megjelenésű nő. Már régen elvált, két leányával plusz egy családi kutyussal él együtt. Lelkileg-testileg teljesen elgyötörten jött: végletesen beleszerettek egymásba egy kétgyermekes, családos, István nevű férfival, akivel először csak üzleti kapcsolata volt, és most nem tudnak „mit csinálni, ebben a helyzetben”. „Ő milyen alapon mondhatná neki, hogy váljon, és a férfi sem tud dönteni egyelőre.” A bizonytalanságukat jelzi, például, hogy az „őrületes vágyakozás” mellett szexuális esemény nincs. Még neki is feltűnt, hogy az ő képességeinek, élettapasztalatának szintjével, a mindennapos feladatmegoldó rutinjával „valahogy nem arányos ez az egész”. „Miért van a végletes kétségbeesés, miért látja teljesen kilátástalannak a
helyzetet?”

Először a lesújtó tehetetlenségi érzés megszüntetésén dolgoztunk az áthangolások során. Annak ellenére, hogy csökkent az érzelmi fájdalom és kezdett több teret kapni a gondolkodás, mégsem látott semmilyen továbblépési lehetőséget. Kerestük a blokkoló programokat, amelyekről kiderült, hogy nála is a családból eredtek. Az apa kisgyerekkortól kezdve maximális eredményeket követelt tőle, amit ő igyekezett elérni. Őnáluk otthon folyton ez volt a beszédtéma. A mama sodródott, a szülők kapcsolata sem volt tartós, Barbara 10 éves volt, amikor elváltak. A tudatalattija tudomásul vette, hogy nagyon sokat kell tennie a szülők szeretetének kiérdemléséért, különben egyáltalán nincs szeretet, és ez az élet rendje. Mindezekre elvégeztük az áthangolásokat.

A továbbiakban megkértem, hogy tisztázzon magában két dolgot. Egyfelől hogyan viszonyul az apjához, mit gondol a kettőjük kapcsolatának alakulásáról a szeretet szempontjából. Másfelől, hogyan gondolkodik Istvánról, akibe most szerelmes? Hogyan látja a kapcsolatukat a maga oldaláról nézve? Kiderült, hogy az apaképet és az általános férfiképet, ahogyan általában a férfiakról gondolkodik még nem tudja szétkapcsolni. Még azokkal a férfiakkal kapcsolatosan is, akikkel lehetőséget látott egy potenciális kapcsolatra, olyan „elgondolások” jöttek elő, amelyekben a nagy eredményekkel való kiérdemlés volt a boldogság feltétele.

Áthangoltuk, megbeszéltük és megértette, hogy minden férfira és férfikapcsolatára is (!) az apai rendszer tapasztalatait vetítette rá, és a házassága leépülésében is meglehetős szerepe volt ennek. További áthangolások után azzal zártuk le az erre irányuló közös munkát, hogy vége ennek az ámokfutásnak, és hogy akik őt szeretik, azok saját elbűvölő mivoltáért szeretik.

Pár hét múlva, a következő alkalommal elmondta, hogy laza barátsággá alakították a kapcsolatukat Istvánnal. Viszont most hogyan tudna belefogni egy igazán jó párkapcsolatba, hiszen ő már egy „öreg és kövér nyanya”? Ezzel a megfogalmazással a megmaradt félelem és fájdalom is „kibújt a zsákból”. Áthangolásokkal felépítettünk egy objektíven kiegyensúlyozott énképet, amelyben a nőiessége megfelelő helyet kapott, amivel az önértékelése egészségesen bizakodóvá vált. Kihangsúlyoztuk, hogy minden értelemben szabad választása van a párkapcsolatok területén. Borbála jelenleg úgy flörtöl a férfiakkal, mint egy tapasztalatkereső tinédzser, és felkészíti magát az „igazi” férfira.

 

Egy soha be nem teljesült ígéret árnyékában

Lívia

Negyvenes vállalkozó üzletasszony, eredményesen működő céggel. Bár férjével ketten a tulajdonosok, gyakorlatilag ő az, aki vezeti a vállalkozást, aki a munkatársakkal hatalmi játszmákat vív. A férjével már nyolc éve szétköltöztek, de a kapcsolatuk továbbra is tele van konfliktusokkal. Két leányuk van, mindkettő ővele lakik és anyjukkal való kapcsolatuk szintén a hatalmi játszmák színtere. Mindegyik családtag könnyen provokálható volt bármilyen kis sértődés körüli perpatvarra. Tele voltak alig visszatartott agresszióval. A fenti feszültségek ellenére nem ezekre kért megoldást, hanem: „anyám egy zsarnok, még mindig a kisgyerekének kezel engem, folyton csak panaszkodik és kritizál”. (A papa és a mama már rég elváltak, apjával gyakorlatilag nem tartják a kapcsolatot.)

Kapcsolatainak rendberakását tűztük ki célul az áthangolások megkezdésekor, bár ekkor még elképzelni se igen tudta, milyen az a kapcsolat, amelyben folyamatosan békesség van. Ezután a harcról való lemondáson, a megbocsátáson és a bocsánatkérésen dolgoztunk. Eközben rádöbbent, hogy ő gyerekkora óta harcolt valakivel a családban, leginkább az édesapjával. Ez fordulópont volt, világos lett neki, hogy mit akar megváltoztatni magán és miből akart kiszabadulni eddig állandóan. Megcsináltuk rá az áthangolásokat.

Az apa ugyanis teljesítmény alapon ígérte a szeretetet a gyerekeknek, a szót fogadásért, jó iskolai eredményekért stb., amitől egy groteszk szerepjátékká vált a meghatározó viszony közöttük. Mivel csak ígérte (ráutaló szövegekkel) a szeretetet, elfogadást, de nem adta, ebből fájdalmas alkudozások lettek, majd különböző követelések keserű egymásra olvasása, végül a kapcsolat leépülése. Lívia egész életében harcolt az apjával, hogy kiérdemelje a szeretetét. Kiváló képességeket fejlesztett ki, hogy kiváló eredményeket produkáljon mindenben, amihez hozzáfog. Azonban az apai szeretetből csupán morzsákat kapott, miközben hatalmas képességű, professzionális harcos (is) lett.

Az áthangolásokkal megszüntettük-elengedtük a fájdalomokozó régi programokat. Tudatosult benne, hogy valójában milyen kapcsolatokat szeretne, hogy valójában a magasabb emberi minőségek a lényegesek, mint például a békesség, kölcsönösség, megértés-elfogadás és a szeretet. Más célok szerint viszonyult az emberekhez. Sorban megváltoztatta az együttlétek hangvételét, célját, és tartalmát, és áttért a szeretetteljes kommunikációs gyakorlatra. Kitartott a saját békességvágya mellett, amivel elérte, hogy a többiek elfogadják, hogy a családon belül semmilyen harcnak, ellenségeskedésnek nincs helye. Közben a férjével elváltak egymástól jogilag is, asszonynevét letette, lezárt minden függőben lévő ügyet.

Jelenleg a férfiakhoz való általános viszonyulás korrekciójával, és az apai árnyék teljes megszüntetésével foglalkozik alapos felkészülésként egy jó párkapcsolatra.

 

Az önérvényesítéstől a meghitt párkapcsolatig

Patrik

Diplomás fiatalember, önállóan él, kis cégét vezeti. Elmondta, hogy honlapunkat olvasgatva napokon át fontolgatta, hogy belevágjon-e az áthangolásba. Az önérvényesítés területén voltak gondjai, amelyek megjelentek a szüleivel-testvéreivel való kapcsolatában, a munkakapcsolataiban és kis közösségekben is. A „fejmunka”, például a gondolkodás és az írás az erőssége volt. A gyakorlatban viszont egyes konkrét helyzetekben bizonytalanul mozgott, nem tudta elérni, amit szeretett volna, és úgy érezte nem veszik figyelembe. Ez nagyon bántotta. Azzal próbálta a sikertelenségeket egyensúlyba hozni, hogy sokat tanult és roskadásig elhalmozta magát munkával, amit színvonalasan el is végzett.

Az áthangolást először arra irányítottuk, hogy a családi kapcsolatokba szövődött függőségekből kezdjen el kilépni, és végül majd az elköltözésre is sor kerüljön. Kiderült a blokk: a szülők az anyagiak, az iskolázás és egyéb társadalmi tényezők biztosítására koncentráltak, miközben meglehetős érzelmi hidegséggel bántak a gyerekeikkel. A testvérek között az érzelmi hidegség folytatódott, viszonyukban is rendszeresen kisebb-nagyobb konfliktusok voltak.

Patrik tudat alatt még várakozott mindarra a szeretetteljes törődésre, megerősítő biztatásokra és elismerésekre, melyeket sem gyerekkorában, sem később nem kapott meg. Ebből a hiányból felhalmozott értékességi-értéktelenségi bizonytalanság aztán esetenként legyengítette a határozottságát. Az áthangolások során hozzáfogott a családi kapcsolatok normalizálásához, és pár hónap után mindenki elfogadta a megváltozott helyzetet, hogy Patrikkal már csak a kölcsönösség és egyenlőség alapján lehet beszélni. Ez jelentős különbség és komoly előrelépés volt a számára, végre elégedett volt magával, élvezte az új pozícióját a családban.

Az áthangolásokban előjött az is, hogy kevés pozitív érzelmi helyzet és esemény van az életében. Konkrétan fogalmazva szeretethiányban él, mert eddig ezt szokta meg. Csak alkalmi vagy rövid kapcsolatai voltak, amelyekből nem tudott elegendő „érzelmi üzemanyag” képződni, az (örömteli) élethez. Ahogyan ez férfiaknál gyakori, ő is egy ázsiai küzdősportban élte ki a hiányok miatti haragját és agresszióját.

Az áthangolásokkal megszüntettük azokat a belső blokkoló programokat, amelyek a kapcsolatok teljes és tudatos érzelmi megélését akadályozták, torzították. Ezzel lehetővé vált elakadt érzelmi életének továbbfejlődése. Munkaterületén a partnereivel és munkatársaival való kapcsolata megváltozott, határozottabb, magabiztosabb és eredményesebb lett. Egyre több sikeres megbeszélése, illetve pozitívan záródott vitája volt, amire már nagyon ki volt éhezve. Egyrészt így nagy örömöket szerzett és szerez magának, másrészt átvette a dolgok irányítását és a kezdeményezést. Amikor ebben is kellően megerősödik, akkor következik az igazi párkapcsolati élet.

 

Kudarckerülés helyett önbizalom és bátorság

Rózsa

Rózsa fekete hajú, fekete szemű, igen szuggesztív, magas műveltségű, sugárzó üzletasszony, aki hétköznapi életében mindig sikeres vezető szerepet töltött be nagyobb cégeknél. Az után érkezett hozzánk, hogy már számtalan más módszert kipróbált. Egy kedves ismerőse ajánlott minket és bíztatta őt, hogy próbálja ki az áthangolást.

Beszélgetésünk alkalmával megemlítette, hogy az elmúlt évben megrekedt az élete és elpártolt tőle a siker. Arra gondolt, hogy ha a kommunikációjában tudna még fejlődni, az biztosan meghozná a várt változást. Ezzel ki tudna lépni a helyben járásából és ismét sikeressé válhatna. Közös munkánk során kiderült, hogy az egyik fülére nem teljesen jól hall, és emiatt vannak félreértései, félrehallásai. Emiatt az eredetileg magas önbizalma lecsökkent, kudarcokat élt meg. Kudarckerülése miatt már nem olyan bátor, mint előző éveiben, és ez nagyon aggasztja.

Az áthangolást a kudarcokból származó negatív hiedelmeinek eltávolításával és az önbizalma erősítésével indítottuk. Amikor legközelebb jött, elmesélte, önbizalma visszatért, új ötletei és tervei vannak és már több helyre beadta pályázatait.

Ezután a közös munkánkat bizalmasabb területekre fordítottuk. Kiderült, hogy bár már érett asszony, még soha nem volt férjnél, nincs gyermeke. Szeretne egy boldog kiegyensúlyozott párkapcsolatot. Elmesélte, hogy a jelenlegi párkapcsolata nem teljesen vállalható, mert partnerének van felesége (akitől külön él), ezért kapcsolatukat titkolniuk kell. A férfit nagyon szereti, de ez a titkolózás nagy lelki terhet jelent neki és sok energiát von el tőle.

A felgyülemlett feszültségeket áthangoltuk, és ezután már sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett, energiái felszabadultak. A legközelebbi áthangolásunk az édesanyjával való nagyon erős kötődések és elvárások területére irányult. Elmesélte, hogy van egy kellemes, önálló, barátságos otthona, ahol egyedül él. Az édesanyja, aki néhány kilométer távolságra tőle szintén egyedül él, elvárja, hogy rendszeresen gondoskodjon róla. Ez a hétből több napot igényel tőle, és így a hétvégére már annyira elfárad, hogy nincs kedve semmihez.

Megbeszéltük, hogy mindenki csak a saját életét élheti – az édesanyja is, és ő is. Természetesen tiszteljük, szeretjük szüleinket, de a saját életünket éljük. Ha ezt nem így csináljuk, akkor felborul az élet természetes rendje. Azért ad életet egy anya a gyermekének, hogy ő legyen a folytatása az életének, és nem pedig egy pótléka a férjnek, társnak, barátnak. Amikor felnövünk, a legjobb együttlét az tud lenni, ha kölcsönösen felnőttnek tekintjük egymást. Amikor van olyan területe az életünknek, amit együtt, mindketten örömmel teszünk és nem kényszerű kötelezettségből, az igazán építő tud lenni.

Közös munkánkban kiderült, hogy édesanyja gyakran hangoztatott, olyan mondatokat hogy: „a lánynak akkor kell férjhez mennie, amikor kérik” és „az olyan villamos után kislányom ne szaladj, amelyik nem vesz fel”. Felismerte, hogy ezek a mondatok milyen hatással voltak a párkapcsolataira. Ezért nem voltak megfelelő kapcsolatai, mert egy több generációval korábbi, vidékies kultúra maradványaival élt a mai fővárosban. Édesanyjával kapcsolatban meglévő függőségeit feltártuk, fájdalmas családi mintáit elengedte. Amikor elment tőlünk, már sokkal szabadabbnak érezte magát, és meg volt győződve arról, hogy vannak jó ötletei és választási lehetőségei, amelyek mind a kettőjüknek kielégítő és jó megoldást jelentenek.

Az utolsó áthangolás alkalmával megkérdeztem Rózsát, hogy mennyire elégedett. Megkapta-e azt, amit várt? Hogyan érzi magát most? Nagyon lelkesen mesélt az elmúlt időszakban az életében bekövetkezett változásokról. Például belekezdett egy új munkába, ami nagy örömet hozott neki. Édesanyjával kiegyensúlyozódott, harmonikussá vált a kapcsolata. A meglévő párkapcsolatára pedig rálátott abból a szempontból is, hogy mennyire vállalja fel a párja őt a kapcsolatukban. Ki az, aki egyoldalúan többet tesz bele a kapcsolatba, és mennyire őszinte ez a kapcsolat. Úgy összegezte: az élete újra beindult, önbizalma a régi, egészsége kirobbanóan jó, a hallása is javult, megszűntek a félreértések és félrehallások, újra derűs jókedvű mindenkivel. Búcsúzáskor megköszönt mindent, és egy boldog nő lépett ki az ajtón…

 

Kényszermozgásoktól a harmóniáig

Ronald

Harmincas éveiben járó, arányos testalkatú, barnahajú, meleg barnaszemű, szélesen ragyogó mosolyú fiatalember keresett fel egy hideg téli délután. Leült velem szemben és már szavak nélkül láttam, hogy miért jött hozzám. A szemei és a vállai önálló életet éltek. Mókásan kacsintgatott mindkét szemével, vállaival pedig segített a szemei mozgásának, és amikor megszólalt, a szavak igen egyedi ritmusban törtek elő belőle.

Már több éve keresett és alkalmazott megoldásokat a nyugodt tekintethez és harmonikus testmozgáshoz, amikor úgy döntött, hogy kipróbálja az áthangolás módszerét. Az közös munka folyamán feltártuk a gyermekkorban történt lelki sérüléseit, ami most elmesélve már „bagatellnek” tűnik. A történet felgöngyölítésekor kiderült, hogy nagyon takarékos családban nőtt fel, ahol ő volt a három gyerek között a középső.
Édesanyja mindig kimérte az ételadagokat, hogy jusson az egész családnak, de ezt ő mindig úgy élte meg, hogy soha nem lakott jól, és édesanyja nem szereti. Náluk a család gondozása, gyermekek nevelése főleg a mamára hárult, mert az apa nagyon sokat dolgozott, hogy meglegyen a családnak a mindennapi betevője. Emiatt hiányolta édesapjával a bensőséges szerető kapcsolatot. Amire halványan emlékezett, hogy amikor édesapja vele volt, az milyen jó is volt.

Arra a kérdésemre, hogy mióta van neki ez a kényszeres mozgása, azt válaszolta, hogy nem emlékszik rá. Kisiskolásként az első években a gyerekek nem nagyon fogadták be, emiatt vágyott a szeretetre és barátokra. Ezen kívül más szomorú esetekre nem emlékezett a gyermekkorából. Most fiatal felnőttként még otthon él a szüleivel, futó, rövid párkapcsolatai vannak. Mesélte, hogy van egy nagy szerelme, aki külföldön él, és ki fog menni hozzá egy-két hónap múlva, ezért megtesz mindent, hogy az egészsége 100%-os legyen.

Az áthangolási folyamatnak része volt többféle házi feladat is, ami segítette a közös munkánkat és tovább erősítették az áthangolásokon bekövetkezett pozitív változásokat. Nemsokára mindenki számára jól látható eredmények jelentkeztek. Egyre ritkábban kacsintgatott a szemeivel, és már nyugodt testtartással kommunikált. A tapasztalatairól beszámolva megemlítette, hogy ha stresszes helyzet fordul elő, akkor még előfordulnak ezek a mozgások. Folytattuk áthangolási programunkat megcélozva a stresszes helyzeteket és feltártuk a háttérben rejtőző tudatalattira ható okokat. Ennek folyamatában elengedte aggodalmait, feszültségeit. Többféle mozgásokkal, légzőgyakorlatokkal járó
házi feladatot kapott otthonra, ezzel erősítettük meg a már szépen beindult folyamatokat.

Mire eljött a várva várt utazás, teljesen nyugodt, szép beszédű, nyílt tekintetű férfivá vált és boldogan készülődött a találkozásra.

 

Kilépés az ítélkezés kátyújából

Olga

Harminc év körüli nő, saját kis létszámú pénzügyi szolgáltató cégét sikeresen vezeti. Párkapcsolatával elégedett, vidámtermészetű, mosolygós, önállóan él. Csakhogy az anyja és apja állandóan arról beszélnek neki, hogy mit hogyan kell csinálnia. Megkívánják, hogy részletesen mondja el a napjait, az ügyeit, a különböző tevékenységei részleteit, és ő nem tud nemet mondani nekik, „mert ők a szülei”.

Az egymással „beszélgetés” köztük abból áll, hogy a szülei erélyes stílusban, utasító szavakkal megmondják neki mit és hogyan kell csinálnia, és ne is akarja a saját feje után csinálni, mert úgy biztos rosszul jár. Szokásosan egy-egy hétvégi napon a szülőknél vannak a testvérével együtt, és az ő kritizálása a főtéma. Nem tudja, hogy vessen véget ennek, mert ha megmondaná, hogy elege van ebből, akkor ők mit szólnának hozzá, hiszen mindnyájan „ellene vannak”.

Elkezdtük az áthangolásokkal kibogozni az ellentmondásos indítékokat. A szülőkről kiderült, hogy ítélkező gondolkodásúak, mindig is „jobban tudtak mindent” bárki másnál és a gyermekeik ennek a felfogásnak a hatása alatt nőttek fel. („Tudod, hogy mi csakis jót akarunk neked, de… ”). A testvére átvette ezt a csomagolt agressziókból álló szemléletet és gyakorlatot, Olga viszont nem. Ő képes volt egészséges lelkülettel és őszinte szeretettel viszonyulni a családjához és másokhoz is. Ő valóban felnőtt személyiséggé vált, miközben a családja még mindig nem. Ez a „fordulat” váratlanul érte és külön erre a tényre irányuló áthangolásokra volt szüksége, míg el tudta fogadni valóságként.

A további áthangolásokkal előjött Olga tudatalattijából az a félelem, hogy ha ő a családjának őszinte tükröt tart és szembesíti őket mindezekkel, az őket többé-kevésbé sokkolná, vagy legalábbis nagy szomorúságot okozna számukra. Ez az aggodalom tartotta vissza a változtatástól, és ez volt az igazi ok, amely a családja iránti szeretetéből eredt. Elvégeztük a kapcsolódó áthangolásokat. Itt felismerte, hogy saját magát már rég nem félti az élettől, hanem a családját félti, akik még nem tudnak megbirkózni a hozzájuk közvetlen közeli realitásokkal (sem).

Ezután jött mindennek a gyakorlatba való átvitele. Erre felkészültünk konfliktuskezelő-kifogáskezelő helyzetgyakorlatokkal, védelmet adó és iránymutató mondatokkal, illetve áthangolásokkal. Megbeszéltük, hogy a változtatáshoz nem kell megmagyarázni senkinek semmit, hanem a célnak megfelelően viselkedni és beszélni. Olga felkészült bátorsággal beindított egy új kommunikálást, először csak telefonon. Arról számolt be, hogy „mintha ők megváltoztak volna”. Mikor eljött a következő családi együttlét már másképp viszonyult hozzá a családban mindenki, és a továbbiakban elfogadóan rendeződött át a kapcsolatuk, mindenki felszabadult lett. Utána még kirészleteztük a folytatást.
Megértette, hogy olyasmi zajlott le, mint amikor egy csoport elakad, de ezzel nem tudnak szembesülni és így addig nem tudják rendesen elvégezni a feladatot, amíg valaki nem mondja meg a jó megoldást, illetve valaki nem kezdi el megmutatni. Ebben az esetben Olga volt az, aki saját fejlődésével „továbblendítette” családját.

 

Túl az akadályokon…

Donát

Utolsó évfolyamos, nappali tagozatos egyetemi hallgató. Önállóan él, mindenben sikeres, amihez hozzáfog. Határozott és magabiztos, kivéve a nőkhöz való közeledést, kapcsolatkezdeményezést, megszólítást. Emiatt nem tudott tartós párkapcsolatot kialakítani, pedig kedves és barátságos természetű, kifejezetten jóképű, arányosan izmos testalkatú, sok baráti kapcsolattal rendelkező fiatalember. A személyiségében lévő kontraszt miatt ellentmondásosnak látta sajátmagát és kereste a kiutat a saját labirintusából.

Elbeszélgettünk az ilyenfajta működésről és kértem, képzelje el, hogy a nőkkel kapcsolatos bizonytalanság csak a felszíni megjelenése valaminek vagy áttevődése egy másik programnak, ami már korábban beépült a tudatalattiba és az az igazi oka „mindennek”. Ennek persze nem örült, de annál inkább meg akart szabadulni tőle.

Az áthangolásokból kiderült, hogy gondja van a vélemények ütköztetésével (konfrontáció), a nemet mondással és az önérvényesítéssel is, főleg olyan személyekkel, akikhez közelebbi kapcsolat fűzte. Elég egyenes úton eljutottunk oda, hogy rálásson a lényegi összefüggésre: jó képességű személyiség lévén a tanulmányok, a vizsgázások mellett jutott ideje az „életre” is, és sok minden mással tudott még foglalkozni, ami felébresztette az érdeklődését. Komfortos élete volt, amelyben a küzdelem tanulására nem kellett sort keríteni.

Természetes, hogy senki nem csinál szándékosan konfliktusokat, és mindnyájan kerüljük, amíg lehet. Így maradtak ki őnála ezek a tapasztalatok. Ez az okos óvatosság, a „nulla kockázat” fenntartása aztán begyűrűzött a párkapcsolati területre is, de ez csak az egyik hiányosság volt. Ezenkívül semennyire sem érdekelte már az a terület, amelyről éppen a diplomamunkáját írta. Ez őt is meglepte. Ennek ellenére nem választott még más területet vagy foglalkozást, miközben stresszt okozott neki, hogy az egyetem befejeződik, közeleg a döntési időpont a jövőjéről, és fogalma sem volt, hogyan mondja ezt el a szüleinek, akik anyagilag támogatták. (Ő alkalmi munkákkal keresett nagyjából ugyanannyi pénzt). Teljesen elege volt abból is, hogy a megbízhatóságáért „cserébe” sokan kihasználják, és elvárják a
rendelkezésre állást.

Donát átlátta a kihívásokat, amelyekből azt tartotta a legnagyobbnak, hogy egy éven belül teljesen a saját lábára kell állnia és ehhez elegendő keresettel kell rendelkeznie. Ehhez nem érezte magát eléggé felkészültnek és ez visszatartotta attól, hogy magabiztosan belefogjon valamibe. Az összes akadályozó programra végigcsináltuk az áthangolásokat.

Arra kértem, hogy figyelje meg és tegyen különbséget a jelenlétek, támogatások, segítségadások, közreműködések, a cselekvésekkel részt venni valamiben, a kiszolgálások, a helyette dolgozások és a megmentések között. Általában mindenfajta kapcsolat kezdetén az egyenlőséget és a kölcsönösséget ajánlja fel. Gyakorolta – először kicsiben, aztán nagyban is. Egy idő után már határozottan jól ment neki és ettől megkönnyebbült, felderült, bizakodó lett.

Ezután megint csináltunk egy sorozat áthangolást. Arra kértem, hogy képzelje el hogyan szeretne élni, és csináljon egy fordított célfelépítést. A célból kiindulva vissza a jelenig bontsa le kis lépésekre a megvalósítást. Így könnyebb volt összeállítani az első változatot, amit aztán tovább pontosított. Erre a konkrét élettervre is csináltunk áthangolást, hogy semmi ne gátolja ennek a megvalósítását. Ekkor azt a feladatot kapta, hogy mindent igazítson ehhez. Sok álláshirdetésre jelentkezett, sokat tárgyalt, és mérlegelte, hogy várhatóan mi válna be a neki a legjobban. Végül az értékesítési területen kezdett dolgozni, és ez igen jól megy neki.
Most elégedett magával, a tevékenységgel, a fizetésével és a nők hozzáállásával is.

 

Háborúzás helyett tárgyalás – harmónia a családban

Sándor

Profi informatikus, vezető, munkáját szereti, kétgyerekes családdal, családját szereti, feleségét szereti. A honlapot látva jött el azzal, hogy mindent meg tud, illetve tudnak oldani, meg is oldják, de valami a hatékonyság körül „nem stimmel”. Főleg a családi életéből hozott példákat. Megfoghatóbban a döntési bizonytalanság érzése és az elintézendők halogatása zavarta, de ezek is csak bizonyos fokig. Belső működésének egyik jellegzetessége volt az elemzés, az „egyfelől így van, másfelől pedig amúgy van” gondolatalkotási hinta-palinta, amivel természetesen nem lehet eljutni a lényegig, hiába törekedett egyensúlyra.

Az áthangolás lépései mentén feltáruló információkban az volt az első jellegzetes összefüggés, hogy nála a változtatás összekapcsolódott a felelősségre vonással és a büntetéssel. (Az elromlott, elhibázott dolgokért valakinek felelősséget kell vállalni, valaki elmulasztott valamit, valaki hibát vétett.) Csakhogy egy családban hogyan lehetne megállapítani, hogy egyes feszültségekért ki hány százalékban felelős? És ha lehetne, az miért tenné jobbá a családtagok kapcsolatait? Több lesz ettől a törődés vagy a szeretet? Arra jutottunk, hogy ez az irány zsákutca. De honnan jön ez a fajta gondolkodás ilyen erősen?

Sándor gyakorlatias személyiség volt, erősen célorientált gondolkodással, precizitással, bizonyos mértékű maximalizmussal, és ez nagyon jól bevált a munkájában. Tudat alatt hasonlóan gondolkodott a családi élet dolgairól, mint az informatikai rendszerek hatékony működtetéséről.
„Ami bevált egy helyen, az jó lehet másutt is” – mondta a tudatalattija. Ezt a programot viszonylag rövid idő alatt kiderítettük és áthangoltuk.

Ezután beavatott, hogy otthon mégsem kezelték a kapcsolatokat „meglehetősen hatékonyan” és a családon belüli törzsi háborúskodás csatái már két-három éve folynak (a gyerekek beléptek a tinédzserkorba). Kiderült, hogy gyerekkorában sok elutasítást, meg nem értést élt át, amiért apaként is kerülte az igények, szokások, feszültségek tárgyalásos rendezését – ez volt a probléma valódi gyökere. A tudat alatt beépült működés az volt, hogy nem lehet megbeszélni valamit, mert elutasítás lesz a vége. Ez tartotta vissza és okozta az egyeztetések kerülését.
Áthangoltuk a programot.

Egy-egy nagyobb áthangolást csináltunk még a teljes tökéletességhez fűződő felesleges törekvés elengedésére, illetve arra, hogy a család megszabaduljon a teljesítményeket elváró nyomástól. Megbeszéltük, hogy a békesség további kiterjesztéséhez a többiek együttműködése is szükséges, és hogy ezt hogyan tudja megtanítani nekik. Ezután otthon látványosan leálltak a csetepaték és rendeződött a családi élet e
területe.

Áthangolás – miket oldhatok meg a módszerrel? »